Izbucul Tăuz

BIHAR–HEGYSÉG

Egy sziklafal aljában, mely merőlegesen emelkedik az ég felé, felszínre tör a víz, mely kb. 2.5 km-el arrébb, a Coiba Mare barlang bejáratánál tűnik el a felszínről. Ezen a helyen tör felszínre a Tauz forás.

A kis, zöld vizű tóhoz a eljutni egész egyszerű. Gârda de Sus központjából, a Gârda völgy mentén, a forrásig haladunk. Ami a víz tükre alatt rejlik, az már egy másik történet…

Az első próbálkozásokat a viz alatti barlangrendszer felfedésére, melynek részét képezi a Kis Coiba és a Nagy Coiba is, 1982-ben, a magyarországi Czakó László, Liviu Vălenaş és Halasi Gábor helyi barlangászok segitcségevel, ejti meg. Az első szifon áthaladása után, egy levegővel telt, harangba ér, ahonnan a második szifonon is áthaladva, egészen 47 m mélységig ér. Sikerül egészen -55 m mélységig felmérni a terepet. A barlang víz alatti hosszúsága 105 m.

A következő próbálkozásokat 1988-ban egy cseh csoport ejti meg, kik Lubomir Benysek révén elérik a -70m-es mélységet.

1993-ban Jean-Jaques Bolanz Romániába látogat, hol többek között Tauznál 32 m mélységig merül. Pár év múlva, egy Wiktor Bolek állttal vezetett, lengyel csapat, az A. S. Sfinx Garda segítségével a kutatásokat újra kezdik.

2001 elején, a tél kellős-közepén, elérve a-74 m mélységet, Bolek leüti a nemzeti rekordot. Augusztusban felülmúlja saját rekordját, elérve a -85 m mélységet, mely alig 250m-re található a bejárattól. És a barlang folytatódik Ennél a mélységnél, megváltozik a barlang morfológiája, a folyosó szélesedik, a mennyezet nem látszik már…

2002-ben a csapat Bolek nélkül tér vissza. Tisztázatlan körülmények következtében, az expedíció vezetője, a Tauz egyik „veteránja”, Rafael Garsk életét veszti. A holttestet csak néhány nap múlva sikerül kiszedni a 78 m-es mélységből. Ilyen körülmények következtében a kutatásokat ideiglenesen leállítják.

2003 augusztusában, Bolek csapata újból próbálkozik, de nem sikerül mélyebbre hatolni.

2004-ben egy újabb szörnyű hír járja be a búvár világot. Wiktor Boleket, a lengyel búvár barlangászat vezéregyénségét, halálos baleset éri, egy merülés során. Május 1-én, egy németországi edzőmerülésen, mely a Tauzhoz való visszatérést készítette elő, egy 70 m-es merülés utáni feljövéskor, alig 6 m-re a felszíntől, utoléri a halál. A halál oka tisztázatlan maradt.

Mindezek állttal, a lengyelek nem adják fel. 2004 őszén, Wlodzmierz Szymanowski megdönti a régi határt, és átmegy a 85 m mélyen fekvő termen, mely ezután meredeken emelkedni kezd. A 20 m átmérőjű kéményen, sikerül -50 m magasságig emelkednie.

2005-ben Szymanowski visszatér és sikeresen – 30 m-ig emelkedik. A szifon meghódítása annyira közelinek tűnik, de mégis oly messze van…

Călin Drăgan

Harta: Włodzimierz Szymanowski

>

Bibliografie
1. Revista Jaskinie, Polonia, numerele 2/2001, 1/2003, 3/2004, 4/2004, 1/2005
2. Pagina Grupului Polonez de Scufundari în Peşteră, http://www.gnj.org.pl
3. Pagina Clubului de Speologie Cristal, Oradea, http://www.speocristal.ro

Kapcsolat: Călin Drăgan, adresa_cd@yahoo.com