Fekete Sándor levele

BARLANGKUTATÓ BÚVÁROK VISSZAEMLÉKEZÉSEIBŐL

Ez volt az elsõ búvárkodásom! Egy kicsit izgultam is az elején, de Rajka Géza kolégám mindent nagyszerûen elõkészített. Így a kezdetti drukkom hamar elmúlt.
Búvárcuccban beslattyogtunk az elsõ tóban tízegynéhánymétert. Ott aztán mindent mégegyszer ellenõriztünk és elindultunk. Három rövid szifont úsztunk át, úgy hogy
Géza mindig megvárt. Egy patakos szakasz következett, aztán megint egy szifon. Itt egy tízegynéhány évvel elõttünk bennt járt búvár, Birtalan Gyula, bennthagyott rilljét találtuk meg a fal egyik kiszögeléséhez kötve. Géza lebukott és átment a szifonon, aztán visszajött hogy folytatódik a járat. Hétfõn itt megálltunk és visszafordultunk. Látva, hogy
tudunk haladni és hogy a barlang is barátságos bizakodva vártuk a másnapot, hogy újult erõkkel induljunk neki a kutatásnak. Damm Pali kolégánk közbenkint biztosította a hátteret.

Kedden már ismerve a terepet az elsõ három kis szifont egy lendületbõl úsztuk át így az ezután elsõ szifonnak nevezett csoportot mintegy 10 m hosszúnak becsültük.
Elértünk a Gyula féle szifonhoz. Ez már mélyebb de ugyancsak 10 m körüli hosszú volt. A közepén egy törmelékkúpot kellett magunk alatt hagynunkhogy aztán
ismét lebukva átbújjunk a második szintén viszonylag szûk résen. Hosszabb, levegõs, patakos szakasz következett A folyásirányhoz képest jobb oldalt mintegy 20 m magasra becsült kürtõbõl apró esõszerû vízesés permetezett, hogy kis vékony erecskébe gyûlve
néhány méter után a Pisnitza barlang folyójába torkoljon. Az újabb szifon ezúttal sekélyebb volt és talán néhány méterrel hosszabb is. Valószínû, hogy Gyula ezzel már nem próbálkozott, mert a vezetõszál orsóját is megtaláltuk. Látva hogy hosszabb patakos
szakasz következik valószínüleg visszafordult. A következõ patak szakasz végén már szinte egykedvûen buktunk a negyedik szifonba, hogy újabb mintegy 10 m
után körülbelül 20 mátert ismét lábaljunk a patakban. A sötét agyaglerakódás miatt kissé nyomasztónak tûnt ez a szakasz. Az ötödik szifon 8 m hosszú volt és kb.
2,5 méter mély. Amikor kiemeltem a fejem és a nyomáscsökkentõt kivettem a számból azt hittem hogy beakadt a levegõszelep. Az ijedtséget öröm váltotta fel mert közben észrevettem és Géza is lelkesen integetett, hogy a patak a járat teljes szélességében
többlépcsõs tetteratta gátak alkotta zúgón tombol alá. Letettük a búvárfelszerelést és “gyalog” mentünk tovább. A 30 m hosszú összesen mintegy 5 m szintkülönbségû zúgó szívmelengetõ látvány volt. A világos rózsaszínes tejeskávészínû kalcitkiválás a járat teljes szélességében elrekesztette a mintegy 2,5 m magas vízszintes plafonú járatot. A legfelsõ lépcsõ fölött az 5-ször 5 m-s tó újabb szifonba torkollott. Eddig és ne tovább, legalábbis most nem, egyeztünk meg Gézával. Visszafele felmértük a járatok irányát,
lejtését és hosszát. Ezáltal a barlang eddig felmért hosszát mintegy 200 m-rel növeltük meg. Kint Pali már egyre türelmetlenebbül várt. A megbeszélt három óra helyett három és felet töltötünk a barlangban. Azonban a késés miatti bosszúságot az újonnan feltárt járatok által okozott öröm hamar felváltotta. Közben Pali megmérte a környéki források vizeinek néhány tulajdonságát. A nyert információk a benti kutatások eredményeivel kiegészítve hasznos adatokkal szolgálhatnak a környék vízellátásának illetve a vizek
eredetének ismeretéhez.

Akkor ez volt a beszámoló, a túra pedig elmesélhetetlenül szuper volt.

Fekete Sándor