1. Bevezetés
1.1. A barlang földrajzi elhelyezkedése és megközelíthetősége
Az Izverna-barlang az ugyanezzel a névvel illetett patak forrása. A Mehádiai hegység aljában az úgynevezett Barlang Dombon 400 m-es tengerszint feletti magasságban helyezkedik el.
Legkönyebben a Baia de Aramă – Szörénytornya (Drobeta Turnu Severin) közti aszfaltos útról lehet megközelíteni. Turtuba falu után jobbra kell eltérni, majd egy igen rossz állapotú szekérút 9 km-es zötykölődés után elvisz Izverna falu nyugati csücskébe, ahol az utolsó háztól alig 100 m-re megpillanthatjuk a barlangot jelző bővizű karsztforrást.
1.2. A barlang történelme
Legelőször C. N. Ionescu biológus-barlangász tárta fel az első 200 m-t, majd 1914-ben publikálja ennek a szakasznak a leírását. 1951-ben P. A. Chappuis és A. Winkler egy részletesebb leírást adnak ki róla, majd később V. Decu végez biológiai vizsgálatokat 1964-1967 között.
1973-ban C. Goran elkészíti a barlang térképét, ami 1976-ban jelenik meg. A „Focul Viu” nevű barlangász kör tagjai S. Roată vezetésével újratárják a barlangot új járatokat fedezve fel és így a feltárt járatok hosszát 1500 m-re növelik. Ugyanebben az évben Florin Paroiu kezdi meg a szifonok búvárfelszereléssel való feltárását is, kútatás mely már akkoriban igéretesnek bizonyult és a mai napig nem felyeződött be.
2. A barlang vizsgálata három féle szempontból
2.1. A barlang gyalogos túrista szempontból nézve
Gyalogosan a barlangnak mindössze az első 370 m-re tehető meg. Az egyetlen nehézséget talán csak az egyik árvizi járaton elhelyezett apró méretű bejárati vasajtó megközelítése illetve a rajta keresztüli átkelés jelentheti. Ezt ugyanis egy igen csúszós sziklatömb megmászásával lehet megközelíteni. Bár kötél is van erősítve a sziklához, ez a feljutást csak jelentéktelenül segíti, viszont a lemászást sokkal inkább nehezíti. A vasajtón négykézláb átmászva már felegyenesedhetünk és szinte sétálva juthatunk el egészen a Zöld Tóig.
Az aktív járat a bejáratnál indul egy kb. 3 m hosszú szifonnal, ami azonban elszűkül és járhatatlanná válik, majd újból csak a Zöld Tónál találkozunk vele. Addig tehát száraz járaton jutunk el. A szifon számos élőlénynek ad menedéket, láttunk benne pisztrángokat és szalamandrát is. A bejárati szifont kötél segítségével tudjuk átmászni, majd egy viszonylag szűk repedésen keresztűl meredeken felfele kapaszkodva egy tágas terembe jutunk. Orrunkat hamarosan átható szag csapja meg, ami azt tanusítja, hogy a Guanós Terembe értünk. Ebben a teremben és egy innen kiágazó természetvédők álltal lezárt mellékágban található a barlang denevér kollóniája. Ha nappal járunk a barlangba nem is gondolhatjuk mekkora denevérkollónia van itt, azonban estefele óriási nyüzsgés támad, és ajánlott ha az ember csak lassan mozog, hogy elkerülje az esetleges ütközéseket a denevérekkel.
Tovább haladva kisebb tavak és mésztufagátak színesítik a járatot, melyek szélén kisebb párkányokon akár száraz lábbal is tovább tudunk haladni. Csapadékszegény időszakban ezek mind kiszáradnak egy kivételével, melyet kötél segítségével és kisebb mászással tudunk kikerülni a Guanós Terem és a Zöld Tó közötti szakaszon. Vannak azonban olyan tavak is, melyeket mesterségesen csapoltak le és a könyebb járhatóságért helyenként ösvényt is ástak a mésztufagátakban.
A Zöld Tó kb. 8-10 m hosszú és átlagos vízállásnál 2-2,5 m mély. Vízutánpótlását a Zöld Szifonból kapja. Nagy vízállásnál a tó boltíve bezárul lehetetlenné téve a csónakos átkelést. Ilyenkor a tótol balra egy kisebb kerülőjáraton mehetünk, ami azonban csak tapasztalt barlangászoknak ajánlott a több mint 5 m magas sziklafal és az éles fogások miatt.
A Zöld Tavon felfújható gumicsónakkal kell átkelni, melybe egy párkányról kell belépni majd csepkövekhez erősített kötéllel kell áthúzzuk magunkat. A tulparton a csónak lapos mészkőre fut ki kényelmessé és biztonságossá téve a kiszálást. Itt egy enyhén emelkedő 8 m széles és 20 m hosszú teremben találjuk magunkat kb. 150 m-re a bejárattól. A terem alkalmas a búvárfelszerelések tárolására, illetve itt található az első búvárpalacktöltő állomás is, ahova a levegő magasnyomású vezetéken érkezik a falu végén levő házban elhelyezett kompresszorból. A terem bal alsó sarkában nyílik a Zöld Szifon bejárata.
A Sárga Szifonhoz vezetö száraz járat a Zöld Szifon előtti terem végéből indúl. Egy 20 m-es meredek szakaszon előszor kötél segítségével, majd térden mászva tudunk előre haladni, ezutan azonban már egy egyenes folyósón felállva folytathatjuk utunkat. A folyósó végén egy szikla alatt balra átbújva jutunk a Dressing Roomba. A terem onnan kapta nevét, hogy a Sárga Szifonba induló búvárok itt szokták átcserélni ruhájukat. A terem jobb oldalán lemászva egy szűk hasadékba érünk melynek a vége már a Sárga Tóba torkollik. Ugyanitt egy mesterséges platform található a második palacktöltő állomással a bejárattól 370 m távolságban. A gyalogosok számára ez a hely jelenti a barlangi túra vegét, mert innen már csak búvárfelszereléssel lehet megközelíteni a Sárga Szifonon keresztűl a Fekete Szifont és a barlang további járatait.
2.2. A barlang barlangász szempontból nézve
A gyalogtúra és a térkép vizsgálata után könnyen rájöhetünk, hogy az Izverna-barlang barlangász szempontból nem nyújt különösebb kihívást. A köteles átkelések és a sok helyen kivájt ösvények és lépcsők kifelyezetten megkönnyítik a közlekedést. Mivel pedig mellékjáratok, egy kivételével a Zöld Tó mellett, nincsenek ezért más útvonalat sem lehet választani.
A barlangász tapasztalat inkább akkor kel el amikor a csomagok és búvárfelszerelések behordására kerül sor. Egy átlagos 2*12 l-es búvárpalack melynek súlya 35-40 kg között is lehet igen csak igénybeveszi az embert. A legnehezebb szakasz ebből a szempontból a Zöld tó utáni meredek emelkedő a mely nagyon síkos. Az emelkedő ezután szűk négykézlabas járatba vált át, ahol a barlang egyetlen sűrű csepkőképződményes része van. Bár a könyebb járhatóság miatt majdnem az összes csepkövet letörték, a csonkok még így is komoly fenyegetést jelentenek a cipekedő barlangászok számára.
A falusiakat megkérdezve elmondták, hogy számos próbálkozás volt arra vonatkozóan, hogy a helyi fiatalokat pénzszerzés céljából bevonják a csomaghordási munkába, de miután páran komoly sérüléseket szenvedtek, letettek erről a lehetőségről.
2.3. A barlang búvár szempontból nézve
A barlang igazán csak akkor válik érdekessé, amikor a búvárokról esik szó. Az Izverna-barlang a maga szinte 1000 m hosszú szifonjaival a romániai és külföldi barlangi búvárok paradicsoma. Fő jellegzetessége, hogy szinte nincsenek szűk járatok, vize kristálytiszta, így a látótávolság akár 10-20 m is lehet, illetve az, hogy csekély üledék található a szifonok alján, ezért a víz lényegében nem zavarható fel. Fontos megjegyezni, hogy a víz átlagos hőmérséklete nem haladja meg a 6-7 Celsius fokot, ezért csak megfelelő zárt vagy vastag félzárt búvárruhákban ajánlatos bemerészkedni.
Az első búvártúra a Zöld Szifonnal kezdődik. mely kb 3 m széles és 10 m hosszú zöldes színű tavacskából indul. Itt amint már említettem egy töltőállomás is található, hogy levegő utánpótlásért ne kelljen a felszerelést mindíg kicipelni a barlangból.
A Zöld Szifon elején barna homokos hordalék található, majd egy éles jobbkanyar után ez lassan átvált durva kaviccsá és végül csupasz sziklává. Ebben a pontban érjük el a szifon legmélyebb pontját is, mely ottlétünkkor -13 m mélyen volt, azonban vízállástól függően ez elérheti a -15 m-t is. Innen folyamatos enyhe emelkedővel érjük el a szifon Sárga Tó felöli végét. A járat összesen mintegy 50 m hosszú, tágas elipszis csőhöz hasonlítható. Oldaljáratok nincsenek, ezért vezetőkötél sincsen kihúzva. A szifon túloldala fehér, a barlangra jellegzetes kagylósan oldott sziklafalban végződik. A felszíni tó átlagos vízhozamnál 2 m mély. Ezután egy kicsi zúgón kell felmásznunk. A járat 2-3 m széles. A jobb oldalon haladva két kisebb tavat kikerülve derékig érő vízben és enyhe sodrásban érünk el a Sárga Tóhoz.
A Sárga Tó 10 m széles és 30 m hosszú. A tó jobb oldalán található egy mesterséges platform és a második töltőállomás. A tó végéből indul a Sárga Szifon, hossza 5-8 m, mélysége 4-6 m vízhozamtól függően. Alján kavicsos barna hordalék van illetve sziklaomlás. Az átjutást vezetőszál segíti, mert a mellékjáratok és egyébb üregek miatt könyen el lehet tévedni. Átgyalogolva a vízfenéken, vagy átúszva lehet keresztüljutni rajta, majd meredek lejtőn kell kimászni egy kis tóból. Kb 3 m széles folyósó nyílik meg előttünk. Jobb oldalán erős a sodrás, bal oldalán haladva viszont derékig érő vízben 100 m-t haladva érjük el a Fekete Szifont.
A szifon előtt hatalmas kőtömb található, melyet jobb oldalról megkerülve tárul elénk a Fekete Szifonnak nevet adó sötét kőzet és a szifon bejárata. A búvároknak és kútatóknak ez a szifon és a mögötte húzódó felfedezetlen járatok adják a legtöbb kihívást. A nagy mélységek és távolságok miatt ide már nagy tapasztalat és képzettség szükséges. A mellékletben feltűntetett térképen próbáltam ábrázolni, hogy egy évi szakkollégiumi tevékenységünk és felkészülésünk után meddig mertünk elmerészkedni a barlangban, ahol látható, hogy egy heti Izvernai tartózkodásunk alatt sikeresen elértük a -41 m-es mélységet.
A Fekete Szifon bejáratát egy 3-4 m széles és 10 m hosszú tó képezi. A tó jobb oldalában enyhe lejtésű sziklaajlzat mentén úszhatunk 15 m-t, -6 m-ig jutva el. Itten egy meredek kagylósan kivésett sziklafal mentén egy tágas aknába jutunk, melynek mélysége -12 m, alján nagy kavicsokból álló hordalék található. A lejutást vezetőszál és acélsodrony is segíti. Innen jobb irányba haladva megy tovább a járat, mely 5 m széles és 2 m magas. A járat sziklás, üledék nincsen benne. – 20 m-en balkanyar következik. A bejárattól 80 m távolságban – 34 m mélységben sziklaomlás van a járat aljában. Innen 20 m-t beljebb haladva nagyobb terem képezi a Fekete Szifon első szakaszának és az álltalunk bejárt útvonal végét – 41 m mélyen, a bejárattól 100 m távolságban.
3. Túrista forgalom a barlangba
Pontos felmérés sohasem készült arról, hogy valójában mennyi túrista is fordul meg a barlangba. Mivel azonban a barlng zárt és kulcsa csak egy embernek van hozzá, így az illetékesektől és a kolozsvári Barlangkútató Intézettől begyüjtött adatok alapján reális képet kaphattunk a látogatottságról.
Ezek szerint kiderült, hogy a barlang bejárati kapukulcsa Bukarestben van, így csak olyankor látogatható, ha a barlang gondnoka Izvernán található. A barlangi látogatások szervezett túrák formájában történik és szinte kivétel nélkül mindíg búvárkodás céljából. A túrák főszezonja belföldi búvártúristák esetében a nyári időszakra tehető, a külföldieké pedig a tavaszi és őszi időszakra tevődnek. Ez a megoszlás azzal magyarázható, hogy a külföldi túristák nyáron inkább a tengerpartokat látogatják. A gyalogos túristák száma évente legfennebb 200-300 fő. A barlangi búvárok számáról a fenti ábra ad tájékoztatót. Amint kiderül a, búvárok száma 1986 és 1997 között nem igazán változott és csak csekély mértékben nött. Ebben az időszakban történt a szifonok bejárása és térképezése. Az 1998-as évtől kezdődően kezdtek felfigyelni a barlang turisztikai potenciáljára a hazai és a magyarországi búváriskolák. Ettől az évtől kezdve rohamosan kezd nőni a búvárok száma egészen a 2002-es évig, amikor a barlang megdönti évi búvárlátogatóinak rekordját, vagyis 120 fő.
A 2002-es év két szempontból is érdekes és ezzel is magyarázható a nagymértékű látogatottság. Ebben az évben csúcsosodik a magyarországi búváriskolák reklámkampányának sikere. Ezzel egyidőben azonban egy szerencsétlen baleset is történik a barlangban, a Zöld Szifon végében, ahol két magyar búvár veszti az életét.
A 2002-es év után a látogatók számának rohamos csökkenése figyelhető meg, ami magyarázható egyrészt a baleset után bevezetett fokozott óvintézkedésekkel. Ezek szerint minden merülni kívánó búvár megfelelő képzéssel és minősítéssel kell rendelkezzen valamelyik világszinten elismert rendszerben (SSI, NAUI). Ezen kívül minimum 50 Logbookal igazolt barlangi merülése kell legyen és az Izvernai merülés előtt még egy úgynevezett Check Dive-on is túl kell essen, ahol ellenörzik képességeit.
A második ok, amiért csökkent a látogatók száma, hogy a búváriskolák nem képesek megfelelő mennyiségű utánpótlást biztosítani. A magyarországi búvárok pedig azért ritkábban visszatérő vendégek, mert a Magyarországon megszokott 19-42 Celsius fok között ingadozó termálvizes barlangokhoz képest az Izverna-barlangi 6-7 Celsius fok igen nagy traumát okoz.
A látogatók novekedéséhez igazodva a helybéliek is fejleszteni kezdték a falu vendéglátó ipari egységeit. A barlanghoz közelebb lakók saját házaikat bővítették ki és alakították át a túristák fogadásának érdekében. Külön fürdőszobákat építettek és már vendéglőt is terveznek. Ezek a fejlesztések azonban nem tudják követni a külföldi túristák növekvő igényeit, tehát ez lehet a harmadik ok, amiért a túristák száma csökken.
4. A gazdaság hatása a barlangra
2004-ben egy helyi befektető felfigyelt a barlang tiszta vizében rejlő gazdasági potenciálra és elhatározta, hogy a falu központjában szódavízgyárat létesít amihez a barlang vízkészleteiből fogja a vizet szolgáltatni. Rövid időn belül a környezeti hatástanulmány és vízminőségi vizsgálatok elvégzése nélkül megszerezték az engedélyt egy 9 cm átmérőjű cső beszereléséhez. A vezeték a falu központjától a Zöld majd a Sárga Szifonokon keresztül a Fekete Szifonig tart mintegy 500 m hosszan. A gyár végül nem indult be, mert az utólag elvégzett vízkémiai elemzések kimutatták, hogy a víz minősége nem felel meg a szódavízgyártás követelményeinek.
A barlang bejáratától a Zöld Tóig a vezeték a gyalogos túravonalon halad nagy mértékben rombolva a barlang esztétikáját. A Zöld Szifontól kezdve azonban már lényegesen zavarja és egyes helyeken életveszélyessé teszi a búvárkodást. A tavaszi magas vízhozamok idején az erős sodrás a Fekete Szifontól kezdődően kiszakította a vezeték biztosítékait a barlang falából visszalökve a vezetéket a járatban amely végül a Zöld Szifon Sárga Tó felöli végén tekeredett össze. Ennek az lett a következménye, hogy a Zöld Szifont most már nem lehet keresztülúszni és a hagyományos Zöld Szifon – Sárga Tó – Sárga Szifon – Fekete Szifon túrát csak a Zöld Szifon kihagyásával lehet megtenni.
5. Következtetések
Az álltalunk megfigyelt paraméterek alapján elmondhatjuk, hogy az Izverna-barlangban óriási turisztikai potenciál rejlik. Gyalogos túrista szempontból nem jelent nagy vonzóerőt a barlang, mivel azt a kevés látványosságot is ami valaha létezett lerombolták a vízvezeték beszerelésével illetve a nyomáscső és vésztelefon kábel kihúzásával. A rövid gyalogostúra ösvény inkább egy földalatti laboratóriumhoz vezető folyósóhoz hasonlít mint sem élvezhető barlangjárathoz. Azért hogy a búvárfelszerelést könyebben lehessen szállítani a barlangba lecsapolták a tetaratagátakat, letörték és ösvényt vágtak a csepkövek között.
A búvárturizmus szempontjából azonban a barlang óriási lehetőségeket rejteget. Az eddig még fel nem fedezett vízalatti járatok további kútatások témáját képezhetik és egyre bővíthetik a beúszható járatok hosszát.
Az Európai Úniós csatlakozás után megnyilt az út a nyugati turisztikai piac felé. A régió az Izverna-barlangon kívül még számos természeti kincset és turisztikai potenciált rejteget. Izvernától kb. 30 km-re található Herkulesfürdő, ugyanitt található a mediterrán faunájáról híres Domogled Nemzeti Park és a Kazán Szoros is. Egy egységes fejlesztési terv segítségével és megfelelő reklámkampánnyal nagyot lehetne lendíteni a régió gazdaságán és fejlettségi szintjén.
6. Köszönetnyilvánítás
Köszönjük témavezetőnknek Rajka Gézának kitartását, bizalmát és önzetlen munkáját kiképzésünkben. Köszönjük, hogy megteremtette a felkészüléshez szükséges feltételeket, hogy rendelkezésünkre bocsátotta a búvárfelszereléseket és hogy lehetővé tette ezt a nem mindennapi búvártúrát az Izverna Barlangba.
7. Könyvészet
T. ORGHIDAN, ŞT. NEAGRA, GH. RACOVIŢĂ, C. LASCU, Peşteri din România, p. 345-348, Editura Sport – Turism, Bucureşti (1984)
P. COCEAN, Peşterile României Potenţial Turistic, Editura Dacia, Cluj Napoca (1995)
C. LASCU, Ş. SÂRBU, Peşteri Scufundate, Editura Academiei Republicii Socialiste România, Bucureşti (1987)
Nagy Ákos, Nemes Nagy Nimród Nándor, Kira Dorottya Sebestyén Zita, Zsombori Emőke
Foto: Rajka Géza
