A Galbina – forrás

DESCRIERI DE GALERII INUNDATE ALE UNOR PEŞTERI ŞI IZBUCURIMUNŢII BIHOR

A Bihar – hegység legbővizűbb vízkeletje a 815 m tengerszint feletti magasságban található Galbina – forrás.

A forrás egy szikla alján bukkan a felszínre, óránkénti több mint 500 literes hozammal. A csupasz sziklák tövében zúgó víztömeg látványa lenyűgöző. Talán nem véletlen, hogy a Bihar- hegység nagy feltárója, Czárán Gyula is e vidéket választotta állandó tartózkodási helyéül a hegység turistaútvonalainak feltárása idején.

A forrás azonban a barlangászok kíváncsiságát is felkeltette. A Pádis környékének vízrajzát tanulmányozva körvonalazódik egy komplex hidrográfiai rendszer: A Pádis – menedékáz mellett látható patak a menedékházat elhagyva a föld alatt folytatja útját, és az Izbuc – Ponor vízkeletben bukkan elő, hogy egy rövid felszíni út után ismét eltűnjön a mélyben a Ponor – rét végén. Legközelebb a Csodavár bejáratánál találkozhatunk ismét ezzel a vízzel, de a Csodavár végszifonjában ismét eltűnik. Legközelebb a Galbina – forrásban bukkan fel ismét a víz, de sokkal nagyobb hozammal, mint amilyent a Csodavár elnyelt, mert útközben valahol találkozik a Zăpodie – rendszerből érkező patakkal.

A Csodavár illetve a Zăpodie végszifonjai valamint a Galbina – forrás között légvonalban mindössze 890 illetve 2050 méterre van, valamint a Viehmann és Vălenaş által végzett barlangtani kutatások e két barlangban alapot adtak arra a feltételezésre, hogy összefüggés lehet a fent említett barlangok és a Galbina – forrás között.

Mindezen okokból a nagyváradi „Cristal” barlangász klub célul tűzte ki a forrás feltárását. 1983-ban Halasi Gábor próbálkozott elsőként a forrás feltárásával. Sikerült megtalálnia egy sziklakürtőt, amin be tudott úszni 35 méternyit, elérve a -13 m mélységet, de nem találta meg a továbbvezető utat.

Vezetőszálat nem lehetett elhelyezni a sodrás miatt, és mivel a víz általában zavaros, és a kezdeti sziklakürtőt nehéz megtalálni a sok repedés között, néhány évig nem volt újabb sikeres próbálkozás.

1986.-ban a „Cristal” és a Csehország-i “Hraniczy Kras” tagjaiból álló kutatócsapatnak sikerült az első komolyabb eredményt elérni: sikerült átúszni az első szifont (40 m hosszú, -13 m mély), és utána sikerült feltérképezni egy két fele ágazó járatot. A jobb oldalra leágazó járat valószínűleg a Csodavár fele halad, de a kutatók nem ezen az ágon haladtak. A főágon sikerült még két szifont átúszni (21 / -4 m és 45 / -8 m). A 2. és 3. szifon között a járat tágas, és három vízesés nehezíti a továbbhaladást. A 3. szifon után egy nagy kiterjedésű, mély tó következik, és ez volt a legtávolabbi pont, ahova eljutottak a kutatók. A végpontot jelentő tó vizét valószínűleg a Zăpodie – rendszer szolgáltatja.

A csapat tagjaként jelen volt Birtalan Gyula is, aki elkészítette az első térképet is. A mérések szerint 301 méternyi járatot sikerült feltárni, 41 m szintkülönbséggel.

2007 augusztusában a Román Barlangász Szövetség, a Francia Barlangász Szövetség, a francia Geokarst Egyesület közösen rendezett egy barlangi búvár expedíciót, aminek alkalmával többek közt a Galbina – forrást is kutatták különböző képesítésű szakemberek.

Mivel a barlang nagyon ígéretes eredményekkel kecsegtet, a kutatások tovább folynak.

Hints Zoltán